Víztornyok a háborúban

1944. április 13-a szomorú nevezetességű nap marad városunk történetében. A második világháború borzalmai leginkább ekkor érték el Győrt. 1944 áprilisában a győri vagongyár bombázásánál 800 civil esett áldozatul. Az amerikai nehézbombázók egy év alatt 24 légitámadást mértek a megyeszékhelyre. Idézzük fel Dr. Bulkai Lajos Győri Tanulmányokban megjelent cikkéből, hogyan érintette a bombatámadás városunk vízellátó rendszerét.

A 163 db amerikai B17 típusú bombázó fő célpontja a mai Budai út környéke, az ott lévő Vagongyár és a teherpályaudvar volt. De a bombák távolabbi területeken is pusztítottak. A várost kiszolgáló fő vízműtelep, Révfalu nyugati határán messze esett a cél területektől, így nem sérült meg. Az akkor még javában működő kiskúti vízmű környékét viszont találatok érték. A kiskuti kápolna mellett található vízműgépház épülete és a kutak nem sérültek meg. Csodának számít, hogy a Budai úti régi víztorony is épségben maradt, pedig a bombázási célterület közepén volt. A kiskuti 225 mm átmérőjű öntöttvas főnyomócső csak a Budai úti szakaszon 12 találatot kapott. Itt a vezeték egy szakasza – a mai ETO Park vonalában – az árvízvédelmi töltésben húzódott, ezért a bombázás után inkább új nyomvonalon, kicsit beljebb építették meg.

A Budai úti víztorony környékén a bombázás által előidézett egyéb károk is nehezítették a helyreállítást: a szeszgyár szétbombázott tartályaiból a bombatölcsérekbe folyt a melasz. A főnyomó vezetéken kívül az elosztó hálózatot is több találat érte, többek közt a Fehérvári, Vágóhíd, Vas Gereben, Puskás Tivadar és Toldi utcákban, valamint a gyárvárosi lakótelepen. A bombázók távozása után a vízmű első teendője volt, hogy tolózárakkal kiiktassák a sérült vezeték szakaszokat. A helyreállítás fontossági sorrendben történt, előbb a sűrűbben lakott területeket kapcsolták vissza. A ritkán lakott területeken végeztek legutoljára. Révfaluban, a mai Széchenyi híd – 14. sz. főútvonaltól kifelé eső területeken, Pataházán csak jóval a háború után sikerült helyreállítani a vízszolgáltatást.

Az üzemeknek a helyreállításhoz szerencsére elegendő anyaguk volt. Egyedül faanyagokból volt hiány, a faraktár ugyanis gyújtóbomba találatot kapott. Munkaerő is bőségesen állt rendelkezésre, mivel a gázgyár tönkrebombázása után annak személyzetét, valamint a földmunkás és szerelő vállalatok dolgozóit is a közműveket javító részlegekbe osztották be. A hálózat helyreállításában fontos szerep jutott Károlyi Mátyásnak és Várvölgyi Vincének, a víz és csatornaművek akkori művezetőinek, valamint helyetteseiknek, valamint utódaiknak, Major Vincének és Kurucz Ferencnek, akik a közmű rendszereket minden vonatkozásban ismerték, és akik e nehéz idők megörökítésében a szerzőnek, Dr Bulkai Lajosnak is sok segítséget nyújtottak.

 

Balra fent: mentő a vagongyárban, jobbra óvóhely a Horthy  (mai nevén Petőfi ) híd alatti szivattútelepen

 

További képek:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.517346934994822.1073741852.158178030911716&type=1

 

 

Pályázat