Vizeink és halaink, riport Rácz Attila elnök-vezérigazgatóval

A napokban megjelent Vizeink és halaink című könyv. Szerkesztője, Ferencz Rezső készített riportot Rácz Attilával, a Pannon-Víz Zrt. elnök-vezérigazgatójával. A cikk az alábbiakban olvasható:

 

Nem a szolgáltató a fontos, hanem a szolgáltatás

 

Rácz Attila István
vezérigazgató

A Pannon-Víz Zrt. Magyarország egyik legeredményesebben működő víziközmű-szolgáltatója. Éves bevételük meghaladja a 10 milliárd forintot. Az ivóvízellátáshoz 135 üzemelő egyedi kúttal rendelkeznek. Az általuk üzemeltetett ivóvízvezeték hálózat hossza összesen 2.832.843 méter. Szennyvízelvezető hálózatuk hossza 2.562.424 méter, ami azt jelenti, hogy mindösszesen közel ötezer kilométer hosszú hálózatot kezelnek! A lakossági fogyasztóhelyek száma az ivóvíz tekintetében 132.228, a szennyvíz estében pedig 118.512, azaz jóval több, mint félmillió ember és több, mint tízezer kisebb nagyobb vállalkozás és intézmény ivóvíz és szennyvíz ellátásáért felelnek.

 

„Sikerünk három pilléren, a vízbázis minőségén, a fejlett régió fizetőképességén és a cég 650 dolgozójának szaktudásán és elkötelezettségén alapszik. – jelentette ki Rácz Attila István, a vállalat vezérigazgatója, az igazgatóság elnöke -. Meggyőződésem, hogy a közszolgáltatásokra kiváltképp igaz a mondás: az a jó bíró, akire a meccs után már senki sem emlékszik. A víziközmű szolgáltatás akkor működik jól, ha a felhasználókban nem is tudatosul, hogy micsoda munka van a csap megnyitása mögött. Pont emiatt kerülöm a médiaszereplést. Az, hogy most mégis eleget teszek ennek a megkeresésének, az leginkább azért van, mert napjainkban egyre nagyobb figyelem irányul a víziközmű-szolgáltatásra, és bizony sokszor elképedek azokon a butaságokon, melyeket a különböző fórumokon olvasok.”

 

Kifejtette: nem véletlen, hogy egyre fokozódó érdeklődés tapasztalható a víziközmű-szolgáltatás fenntarthatósága kérdésében. A felmerülő kérdésekre pedig illik választ adni, sőt, kell is, különösen egy közszolgáltatás vonatkozásában.

 

„A válaszadó legyen felkészült és objektív. Hozzá nem értéssel, önérdekű okoskodással tele van a padlás! – hangsúlyozta a cég első embere - Valóban egyre nehezebben tudjuk fenntartani azt, ami az eltelt évtizedekben természetesnek tűnt. Magyarország víziközmű szempontjából jó helyzetben van: ívóvízben gyakorlatilag teljes, szennyvíz vonatkozásban pedig világviszonylatban az egyik legmagasabb arányú a hálózatok kiépítettsége. A vízbázisok jellemzően kiválóak, a rosszabb adottságú helyeken az elmúlt években pályázati forrásokból hatalmas összegeket fordítottak a vízminőség javítására. A szolgáltatási díjakról pedig nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ma hazánkban senkinek sem jelenthet gondot az egészséges ivóvíz megfizetése.”

Sőt! A Pannon-Víz Zrt. szolgáltatási területén 1 köbméter, azaz 1000 liter folyamatosan ellenőrzött, ásványvíz minőségű víz a háztartásokba juttatva bruttó 220 forintba kerül. Nincs az a bolt, ahol ennyiért meg lehetne venni fél liter palackozott vizet. A csapvízért nem kell autóval elmenni az áruházba, nem kell becsomagolni, cipelni, a palackot legyártani, majd megsemmisíteni.

„Ennek ellenére az emberek fejében van egy kép, mely szerint, ami olcsó, annak nincsen értéke. A világ számos táján jártam, illetve dolgoztam korábban. Tudom, hogy milyen erőfeszítésbe és milyen költségekbe kerül a víz előállítása, a hálózatok kiépítése és működtetése. Sajnálattal látom, hogy vannak, akik ezt szolgáltatást nem értékelik kellőképpen.” – jegyezte meg Rácz Attila István.

 

Elmondta, hogy ő a partnerségben hisz, vagyis a felhasználók szemléltének és a szolgáltatók szerepének együttes fejlesztésében. A Pannon-Víz Zrt. mindkét területen igencsak aktívnak mondható. A vállalat dolgozói elképesztő munkát végeznek a szemléletformálás területén.

Csak ebben az évben többszáz eseményen, iskolai, óvodai és nyugdíjasotthon-béli látogatáson vettek részt. Győr-Moson-Sopron megyében nincsen olyan „sátoros ünnep”, ahol ne lennének ott, s játékos, interaktív formában ne hirdetnék a környezetvédelem, a tudatos vízfelhasználás fontosságát.

„Gondolom, sokan azt hiszik, hogy a „szemléletformálás” csupán valami sablonos okoskodás, valamilyen pályázati indikátoroknak való megfelelés, de nem! Megtanultam a sportban: ugyanannyi idő valamit ellazsálni, mint komolyan megcsinálni. A meccsen pedig az győz, aki végig nyomta a hetet. Meg lehet nézni a weboldalunkat: a média felületeink látogatottsága vetekszik egy-egy celebével. – hangsúlyozta a vezérigazgató - A céget is igyekszem folyamatosan fejleszteni. Optimalizáljuk az erőforrásainkat. Lehet, hogy ez a mondat is halandzsának tűnik és sokan azt gondolják, hogy ez az a frázis, ami mögé bújva el lehet kerülni a felelősséget. Én ezt másként látom. A felelősségünk óriási, a munkánkat felelősen kell elvégezni. Felelősek vagyunk az önkormányzatok, a lakossági fogyasztók és a közületi fogyasztók felé! Gyakran használom a „felelős” szót, s nem véletlenül. A Víziközmű-szolgáltatási törvény a hálózat tulajdonosát, a mi esetünkben a több mint 120 önkormányzatot az „ellátásért felelősként” jelöli meg. Ugyanakkor a víziközmű-szolgáltatás az önkormányzati törvény szerint kötelező önkormányzati feladat és mivel a víz valamennyi tevékenységünk alapja, a földi élet kulcsa, annak, aki ezt a feladatot ellátja, óriási a felelőssége.”

 

A cég vezetője korábban dolgozott a versenypiacon, vezetett önkormányzati és állami tulajdonú víziközmű szolgáltató cégeket, valamint egyetemi oktatóként ismeri a szakterület elméleti és gyakorlati oldalát is. Így tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi a különbség a cégek, illetve cégformák működése között.

Úgy látja, hogy az elmélet és a gyakorlat egyre közelebb kerül egymáshoz és a tulajdonszerkezet, a cégek működése közötti különbségek fokozatosan megszűnnek.  Kötelező közszolgáltatásról beszélünk, ahol a cél nem a profit maximalizálása, hanem a megfelelő minőségű és megfizethető árú közszolgáltatás biztosítása és hosszú távú fenntartása.

 

 

Révfalui vízműtelep Révfalui vízműtelep belülről

 

„Nálunk a díjakat nem a piaci szereplők alakítják a profit érdekében, hanem az állam határozza meg a felhasználók érekében. – magyarázta - Magyarországon 10 éve ugyanazokkal a díjjakkal dolgozunk, és ha volt is a rendszerben „tartalék”, az mára elfogyott. Nem a szolgáltató a fontos, hanem a szolgáltatás! Cégvezető kollégáimmal, barátaimmal, bajtársaimmal, vagy harcostársaimmal – a helyzetünktől függ, hogy melyik megnevezést használjuk, – komoly vitákat folytatunk a különböző koncepciókról, megoldásokról. Mindenki dolgozik a saját igazáért, és ez így is van rendjén. Biztos vagyok abban, hogy rövidesen átfogó strukturális változások lesznek a rendszerben, mert az utóbbi időben tapasztalt elképesztő méretű kihívásokra válaszokat kell adni.”

 

A kapuvári szennyvíztisztító telep

Ebben a dinamikusan változó környezetben természetesen felértékelődik a vezető – vagyis Rácz Attila István – személye, aki elárulta, miben látja a megoldást cégen belül.

„Amikor Dr. Dézsi Csaba András polgármester Győrbe hívott, megegyeztük abban, hogy a feladatom nem pusztán a szolgáltatás fenntartása lesz, hanem a cég átalakítása, a korhoz való igazítása is. Polgármester úr innovatív személyiség, állandóan a megújulást keresi, figyel a lakosságra. Gyakorlatilag napi kapcsolatban van minden győrivel - elég a szociális média aktivitását megnézni. Megbeszéltük, hogy a munkám egy tudatos építkezés lesz, azaz felmérem az adottságokat, a meglévő képességeket, a lehetőségeket, a külső és belső környezetet, majd mindezek alapján meghatározom a lehetséges elérendő célokat és alternatívákat dolgozok ki. Ezt követően döntünk majd egy program mellett, melyet igyekszünk megvalósítani.”

 

Megállapították, hogy a cég első ránézésre jól mutat ugyan, ám a háttérben tele van problémával. Az első szembetűnő dolog a hálózat életkora és kiterheltsége volt. Míg 40-50 éve büszke lehetett a megye a fejlettségére, arra, hogy az országban elsők között épültek ki a rendszerei, az az akkori előny mostanra hátránnyá vált, hiszen mára náluk a legöregebbek a rendszerek.

 

A másik azonnali megoldandó feladat a lakosság és az ipar növekedése volt. A rendszereiket évtizedekkel ezelőtt az akkori lakosságszámra, vízfogyasztási szokásokra tervezték és építették ki.  Mára mindez jelentősen megváltozott.

„Hatalmas fejlődésnek vagyunk tanúi. Sorra nőnek ki a földből az újabb és újabb lakóparkok. Szinte hetente jelennek meg befektetők a területeinken, és a hálózatok egyszerűen képtelenek nyomon követni a megnövekedett igényt. – magyarázta a vezérigazgató - Ezzel egyidőben megváltozott az éghajlat is. A korábbi egyenletes csapadékeloszlás helyett villámárvizek hoznak pár óra alatt több havi csapadékmennyiséget, amit szintén nekünk kell elvezetni úgy, hogy közben megszűntek a természetes szikkasztási lehetőségek, beépítették, lebetonozták a zöldfelületeket, a csapadék elvezető rendszerek kapacitása pedig nem nőtt.„

Főzőverseny a központi telepen

 

Ezek csupán néhány elemei a műszaki inputoknak, hiszen ott vannak például a szakember-problémák is. A víziközmű ágazat nem egy jól fizető, látványos tevékenység. Nagy része kemény fizikai munka, ami nem túl vonzó a fiatalok számára. Az ágazat dolgozóinak átlagéletkora folyamatosan nő, a speciális szakképzőhelyek száma pedig évtizedek óta csökken.

 „A mi helyzetünket különösen nehezíti a jól fizető Ausztria közelsége. Nem tudunk versenyezni a nyugat-európai bérszínvonallal. – világított rá egy nagy problémára Rácz Attila István - Amivel meg tudjuk tartani az embereket, az pénzben nem kifejezhető. Megpróbálunk odafigyeléssel, szervezéssel olyan munkahelyi közösségeket alakítani, melyeknek van megtartó ereje. A cég így lett családbarát munkahely, évek óta a legszigorúbb ISO minősítések birtokosa.”

Munkatársai nemcsak a cégen belül szervezett horgász- és főzőversenyeken szerepelnek kiválóan, hanem az országos szakmai versenyeken is rendre az élmezőnyben végeznek. Figyelnek dolgozóik munkahelyen kívüli életük támogatására. Minden nehézség ellenére fenntarják a beiskolázási támogatását is. Dolgozóik újszülöttjeinek babtámogatást adnak. Azon kollégák gyerekeinek pedig, akik legalább 3,5-es átlagot elérnek felsőfokú tanulmányaik során, ösztöndíjat fizetnek! És még hosszasan sorolhatnánk azokat az eszközöket, melyekkel segítik a cég dolgozóit.

A víz minősége folyamatosan ellenőrzött

„Ez nem az a munka, amit délután 4-kor letesszük. Napi 24 órában dolgozunk, évente 365 napon, állandó készültségben, mert az elöregedett és túlterhelt rendszereken egyre gyakoribbak a meghibásodások. Ha nincs víz, leáll az élet. Már az is elég, ha valaki nem tudja lemosni a sampont a hajáról, de gondoljunk bele, mi lenne, ha egyszer csak egyetlen napra tényleg sehol nem lenne víz, vagy szennyvízszolgáltatás?” – tette fel a kérdést a vezérigazgató, amin valóban érdemes elgondolkozni...

 

A Pannon-Víz Zrt.-nél nemrég létrehoztak egy különleges alapítványt, mely célja, hogy ösztöndíjat biztosítson azoknak a felsőoktatásban résztvevő fiataloknak, akik készek tanulmányaik befejezése után a szektorban dolgozni.



Kollégáim sokszor emlegették Macher Zoltán üzemmérnökség-vezető nevét, aki 1968-ban jött a céghez dolgozni, és innen ment nyugdíjba évtizedek múlva. Legendás történetek keringtek róla megyeszerte. Emlékére úgy döntöttünk, hogy márványtáblát helyezünk el az üzemmérnökség falán. Megható volt látni, hogy több százan, kollégák, szállítópartnerek, polgármesterek jöttek el a tiszteletüket kifejezni. Miközben hallgattam a megemlékezést, úgy döntöttem, hogy egy ilyen kolléga emléke előtt nem tiszteleghet csupán egy márványtábla. Ott, az ünnepségem meghirdettem a „Macher Zoltán Alapítvány” létrehozását. – mesélte a cégvezető – Ezt követően partnerséget keresünk a szállítóinkkal, az egyetemekkel az alapítvány támogatására. Úgy gondolom, hogy nagy szükségünk van a fiatal, képzett munkatársakra annak érdekében, hogy hosszú távon fenn tudjuk tartani a vízszolgáltatást.”

Az elnök-vezérigazgató nemcsak az egyik legsikeresebb víziközmű szolgáltató vállalatot vezeti, hanem a MaVíz - Magyar Víziközmű Szövetség stratégiai ügyekért felelős alelnöke és a Magyar Hidrológiai Társaság GYMS alelnöke is. Amikor arról kérdezem, hogy hogy fér bele az életébe ennyi minden, mosolyogva válaszol.

A csatornamosatás rendszeresen végzendő feladat

„Ez mind ugyanaz a munka. A MaVíz-nek az összes magyarországi víziközmű szolgáltató cég a tagja. Egy olyan szervezet, amelyik napi szinten azért dolgozik, hogy az egyre nehezebb körülmények között tevékenykedő ágazat érdekeit összehangoltan képviselje a szaktárcák, a hatóságok, és persze a tagság felé. Sokszor érzem azt, hogy olyan bevetés részesei vagyunk, ahol tudjuk, hogy mi a cél, de azt, hogy közben milyen nehézségek, veszélyek leselkednek ránk, csak sejtjük. Ugyan már évekkel ezelőtt látható volt, hogy nőnek a beszerzési árak, megnyúlnak a szállítási és teljesítési határidők, de sokan ezt a koronavírus miatti leállásokra vezették vissza, és bíztak a piacok visszarendeződésében.  Ki gondolt arra február 24 előtt, hogy például a villamosenergia beszerzéseink nem a duplájára, hanem több tízszeresére nőnek, vagy egyes nélkülözhetetlen eszközök, vagy vegyszerek egyszerűen beszerezhetetlenek lesznek? Vagy ki tervezett erre az évre kétszeres üzemanyag árral?  Ezek azok a kérdések, melyekre azonnali válaszokat kell adnunk, mert a vízszolgáltatás nem olyan műfaj, ahol van idő leülni, és hosszasan gondolkodni. Ez egy non-stop ágazat, azonnali cselekvések, gyors döntések kellenek, és nem nagyon lehet hibázni, mert annak a következményei pillanatok alatt megmutatkoznak, és borítják a teljes gazdaságot, a mindennapi életet.”

 

S, hogy a Hidrológiai Társaságban vállalt alelnöki szerepe hogyan illeszkedik a munkájába? Tapasztalatai szerint vezetői szinteken sem mindig tudják, hogy a vízmű nem azonos a vízüggyel. A vízügyesek és a vízművesek munkája nagyban különbözik, de rengeteg dologban közös. A Hidrológia Társaság az a felület, ahol szervezetten is mód van a két terület összehangolására.

 A szabadhegyi víztorony díszkivilágítása

„A víziközműszolgáltatásban dolgozó mintegy 20.000 ember biztos, hogy nem hagyja feleslegesen folyni a vizet sem otthon, sem a munkahelyén. – jelentette ki - Abban is biztos vagyok, hogy minden kollégám odafigyel a környezetére, mert a munkája során megtapasztalta, hogy a természetben minden mindennel összefügg. A munkatársaim a bőrükön érzik a környezetszennyezés valóságát amikor egy eldobott nylonzacskó eldugít egy komplett csapadékvízrendszert, vagy amikor egy olajcsere utáni pár liter fáradtolaj a Dunába kerülve halak ezreit öli meg. Ezt látják és értik anélkül, hogy az egyetemen tanulnák. A helyzet ma már sokkal jobb, mint korábban volt, de messze nem olyan jó, mint kellene! Azért vállaltam el a megtisztelő megbízást a Hidrológiai Társaságban, mert tudom, hogy erősíteni kell a kapcsolatot a különböző szakterületek között annak érdekében, hogy egészségesebb legyen a környezet, tudatosabb a vízgazdálkodás, és a vízfelhasználás.”

 

Az eltelt években nagyban befolyásolta a mindennapokat a COVID, majd az energia válság. A pandémia a vezérigazgató szemében felgyorsította azokat a folyamatokat, azoknak az eszközöknek a bevezetését, melyek egyébként is a tervei között szerepeltek.

Már 15 évvel ezelőtt online értekezleteket tartott, mert az akkori munkahelye két végpontja között többszáz kilométer volt a távolság, és a vezetőknek heti egy napja elment az utazásra. A karantén idején, ahol lehetett, ott átálltak a távmunkára. Az energia-válság ebből a szempontból felkészülten érte őket. Azért azt tudni kell, hogy a víziközmű szektor villamosenergia igényében az irodai eszközök fogyasztása elenyésző. Egy kisebb átemelő szivattyú több áramot fogyaszt, mint az irodaház összes számítógépe és egy csőtörést sem lehet otthonról megjavítani.

 

„Megtettük, amit meg lehetett, de tudni kell, hogy az igazán komoly változásokról nem mi döntünk. Szolgáltatóként jeleztük a problémákat a tulajdonosok, a hatóságok, a szakmai szervezetek felé, s várjuk a válaszokat. – jelentette ki Rácz Attila István - A céljaink és a feladataink nem változtak, azaz fenntartjuk az ivóvíz- és szennyvízszolgáltatást, munkát biztosítunk a kollégáinknak. Szakmailag, szervezetileg, és elkötelezettségben készen állunk arra, hogy megfeleljünk a változásoknak, melyeket a megváltozott körülmények megkövetelnek. Büszke vagyok arra, hogy az eltelt években sikerült a kihívásokra megfelelni tudó céggé fejleszteni a Pannon-Víz Zrt-t.”

 

Temesvári Márta

 

Pályázat