Győr, Révfalu - csatornatörténet

Révfaluban rövidesen befejeződik a csatorna rekonstrukció, ezzel a városrész főgyűjtő vezetékének legfontosabb szakasza megújul. Az építés során elszenvedett kellemetlenségekért köszönjük Fogyasztóink és a közlekedők türelmét megértését. Mielőtt végleg használatba vennénk az új rendszert, idézzük fel a városrész csatornázásának kezdeteit Péchy Kálmán Győri Tanulmányok sorozatban megjelent tanulmánya alapján. Révfalu 1905-február 1-én csatlakozott Győrhöz. Az új városrészben a vízvezeték és a vízmű már javában működött, a csatorna és az állandó Duna híd viszont még hiányzott a lendületes fejlődéséhez.

A városi csatornaépítő bizottság szerint „Révfalu jelen állapotában a belvizek nem vezethetők le, mert a meglévő gödrök feneke helyenként mélyebb, mint a pataházi zsilip küszöbje”. A helyi lakosok ugyanis kertük végében – ami különben is mélyebb volt – gyakran gödröt ástak és az így nyert földből töltötték fel házuk tájékát. Majdnem minden családi ház környékén  volt ilyen mély fekvésű rész, ahonnan a víz már nem volt levezethető. A csatornázás ezen területek feltöltésével párhuzamosan kezdődhetett volna. A feltöltéshez a csatornaépítő bizottság tervei szerint összesen mintegy 200 ezer m3 földanyag szükségeltetett. Ilyen nagy mennyiségű töltőanyaghoz legolcsóbban a Darányi rakpart – mai nevén Dózsa György rakpart – mellett tárolt Mosoni-Duna kotrási anyagból lehetet hozzájutni, ám ehhez miniszteri hozzájárulás kellett. A feltöltési tervet még hosszas tárgyalásokon vitatták, míg végül a miniszteri hozzájárulás 1912-ben született meg. A munkák megkezdése azonban késett, végül az 1914-ben kitört világháború volt az utolsó- döntő akadály révfalui csatornázás megkezdésének útjában.

A világháborút követő évek gazdasági romlása után 1925 -26 -ban adódott újabb lehetőség a csatornázási munka megkezdésére. Ekkor a kormányzat a New York-i Speyer bankháztól nagyobb összegű dollárkölcsönt vett fel, melyből Győr városának is jutott, két részletben közel egymillió dollár. A város a kölcsön nagy részét a közüzemek fejlesztésére használta fel, így Révfalu csatornázására 97 000 dollár jutott. A meglévő tervek alapján 1925-ben kezdődött el a munka. Révfalu csatornázása két egymástól független rendszerben épült meg. Elsőként a nyílt árkos rendszer a szükséges föld feltöltések után a belvizeket a pataházi zsiliphez vezette. Ez a hálózat mára nagyrészt fedett, föld alatti csőrendszeré épült át, máig is működik. Az eredeti nyílt árok egyedül a Széchenyi híd révfalui oldalánál látható. A második zárt csatornarendszer a szennyvizeket és a csapadékvizek egy részét az egyidejűleg megépített új hídon (Kossuth hídon) vezette át a belvárosi csatornahálózatba. Az átemelő gépházat az Ady Endre út elején, a Csermák házzal szemben alakították ki. Sajnos ennek a csatornának az építése nem jól sikerült. A betoncsöveket korán szállították ki az útszakaszokra, hosszú időn át az úttesten tárolták a csöveket. A csövek peremei letöredeztek, tökéletes illesztésre nem voltak alkalmasak. A terv nem számolt eléggé a folyóhomokos talajjal és a gyakran változó szintű talajvízzel. A csővezetékek alapozása nem volt megfelelő, a munkaterület víztelenítését az építés során gyakran nem tudták megoldani. A felsorolt hiányosságok miatt a csatornarendszer a város nem vette át a vállalkozótól. Évekig tartó vita után peren kívüli egyezség született. Eszerint azokat a munkákat, amik a költségvetési kiírásban szerepeltek, a vállalkozó térítésmentesen elvégezte. Amik pedig az előzetes kalkulációban nem szerepeltek, de a szakszerűség érdekében szükségessé váltak, azokat a város megtérítette a vállalkozónak.

 

 

Győr, Révfalu - csatornatörténet

A *-gal jelölt mezõk kitöltése kötelezõ!