Egy újító konformista

Tavaly nyáron fejeztük be az Erzsébet ligeti víztorony teljes felújítását. Ebből az alkalomból idézzük  fel a torony egykori tervezőjével Thoma Józseffel készült egyik utolsó interjút..

Thoma József 35 éves korában, tíz éves szakmai gyakorlat után kapott Kossuth-díjat. (Akkor, amikor például Szabó Lőrinc, Kodály Zoltán és Borsos Miklós.) A csúszózsalus építési technológia – mint például az Erzsébet ligeti Víztorony építésénél alkalmazott módszer - komplex fejlesztésében világraszóló eredményeket produkáló alkotó műegyetemi szereplése nem volt zökkenőmentes. Dr. Barta József professzor például egy mechanika-vizsga (négyes) után így biztatta a hallgatót: látom, hogy tanult, de jó mérnök sohasem lesz magából. Aztán 1957-ben a tanár és egykori tanítványa egyszerre kapták meg a legnagyobb állami kitüntetést. Megkereste a mestert, gratulált sikeréhez és hozzátette: lehet, hogy nem jó, de mérnök lettem. A tanárnak persze annyiban igaza volt, hogy Thoma Józsefből nem jó mérnök lett, hanem kivételesen jó. Thoma József így vallott önmagáról: „Egy valamirevaló mérnök hobbiként, szenvedélyesen szereti munkáját. Ezen kívül fogékony, ítéleteiben független. Ötletei megvalósításában alapos, gondos, keresi a megszokottól eltérő megoldásokat, és persze nem fél a valóságban is kipróbálni azokat”. Természetesen büszke a világszerte magasodó műtárgyaira, különösen a legmagasabbra, amely 290 méter és Törökországban hirdeti a magyar mérnöki tálentumot. Amúgy unalmas embernek tartotta magát. Rendszeres életet élt, ha külföldön volt, mindig ugyanazon az úton haladt, ugyanabban a szállodában lakott és ugyanabban az étteremben kosztolt. Szerinte a családról, erkölcsről, tisztességről vallott nézetei is korszerűtlenek voltak. Hatvan évet élt ugyanabban a házasságban. Büszke volt arra, hogy Budán az övé volt az egyik legszebb gyep, elvégre a jó mérnök amihez fog, azt jól akarja csinálni. Thoma mérnök úr a Mélyépítési Tervező Vállalat felszámolása után 1992-től a Mélyépterv C. E. Kft. ügyvezetőjeként változatlan ambícióval dolgozott. Utolsó jelentősebb és befejezett munkája volt a Budapest Kamaraerdei Víztorony szerkezettervezése. A 2008 –as év elején eldöntötte és bejelentette, hogy az év közepén befejezi szakmai tevékenységét. 2008 augusztusában életének 87-ik évében hunyt el. Emlékét megőrizzük.
Forrás: Műegyetemi Mérnök újság és Mélyépterv Rokob Ágnes